Sajnálom, hogy nem találtunk erre mindent lefedő magyar kifejezést! Mivel így terjedt el ennek a szakmának a neve, valószínű, már így is marad.
Úgy kell elképzelni a munkáját, mint például egy sportedzőnek. A kifejezés egyébként is a sportpszichológiából ered. Mit csinál az edző? Figyelembe veszi a sportoló erősségeit, képességeit, tulajdonságait, valamint azt, hogy mi a célja. Mindezek alapján határoz meg egy edzőtervet. Innentől mindenben igyekszik támogatni őt, emellett az utat a sportolónak kell bejárnia. Az edző nem fogja lefutni a távot, vagy nem fog a vízbe ugrani, hogy ússzon a sportoló helyett. Nem ez a dolga! Ezt a sportolónak kell megtennie. Természetesen, nem is az edző fog a dobogóra állni, hanem a sportoló, ő is fogja besöpörni a jutalmat érte. Bár nem az edző áll a dobogón, mégis hihetetlen öröm tölti el a sportoló sikerének láttán.
Ezt teszi a coach is. Ügyfelével együtt megbeszélik, hogy mi a cél, ehhez felmérik az ügyfél erősségeit, tapasztalatait, a fejlesztendő területeit. Innentől pedig jöhet az, ami különlegessé teszi ezt az együttműködést. Személyre szabottan, a kliens egyéniségét teljes mértékben figyelembe véve meghatározzák az utat, amin túljutva eléri a célját. Azt a célt, amitől teljesebb lesz az élete.
A coachingban ugyanúgy, mint a sportban, a kölcsönös bizalomra épül a kapcsolat és ezáltal a siker. A coach is, mint az edző nagy örömmel tekint az ügyfele sikerére.
Mindezekért hiszem, hogy létezésemnek értelme van! Hiszem, hogy mindannyiunk létezésének értelme van!